Életem

 Ha akarom azt mondhatom:jó nagy paraszt, mert egy kurva szót nem ír vissza. Egy szót se! De ha akarom megértem mert lehet, hogy így a jó neki. De ezen a héten valami megváltozott. Szeretném kiirtani még az emlékét is az agyamból, mert csak úgy tudok tovább élni. Az ő általa okozott fájdalmam másokon vezettem le. Az se egy kezesbárány, de nem ilyen sumák kurva mint ez. Poén az élet.) Nem rég' még két nő szeretett, és én is őket. Most egyiknek se kellek, de nekem se ők:) Helyesebben az egyik igen. Mert rájöttem, hogy bár szemét módon viselkedett/ik mégis jelent nekem valamit. Pont annyit, hogy megpróbáljam leélni vele az életem. Mert rájöttem: minden viszonylagos! Ahogy Zorán írja egy dalában:hogy értsd, egy pohár víz mit ér. Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.

Én sokat szomjaztam, és az a víz amit éltetőnek hittem, rájöttem méreg...Lassan ölő...

 Tiszta a látásom, és az agyam!!! Hozzáteszem: végre!!! Meg azt is:ideje volt már!!!! Egyszer azt mondta magára, hogy egy szörnyetegnek érzi magát. Sajnos én is annak látom. S az egészben az a fájó, hogy nem a harag van már bennem és mozgatja az agyam. Nem!!! A felismerés és a tisztán látás mondatja velem ezeket. Fura és rossz érzés persze megélni, hogy a valaki az imádattól a közönyig csúszik.

Szóval nem beszéltem vele már egy jó pár hete, de nem hiányzik. Néha látom, de már nem kavar fel. A rejtélyes hívogatás még tart. Változó intenzitással. Nem zavar, de remélem alább fog hagyni. A helyzet az, hogy padlón van. Nagyon...De az egészet magának főzte. Vannak sejtéseim, gyanakvásaim, meg kész tényeim. Mind arra mutat, hogy kár volt érte ennyi könnyet hullatni, kár volt annyi fájdalmat okozni másnak... Kijött az igazi énje. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt jó vele. Persze, hogy jó volt,különben mi a francért tettem volna az egészet. De túl nagy ár volt ez...Azt hiszem megtanultam, hogy nem szabad szeretni egy törvénytelen kapcsolatban. Az bajt csinál. El kell venni belőle ami nekem kell, és annyit adni ami a másiknak szükséges. Ennyi. Nem több. Akkor az ember bármikor abba tudja hagyni. Persze ez nem ilyen egyszerű:) Ezt én is tudom. 

Hálás vagyok az Istennek, hogy megvilágosított

Bár ő mondta, hogy nem beszélünk többet, ennek ellenére ő hívott. Szerintem ő volt a rejtélyes rejtett számos és fülkés hívó. Először egy elég átlátszó trükkel indított. Végül felhívott. Kipanaszkodta magát aztán letette a telefont. Nem lehet egyszerű az élete, az tény. Sajnálom is érte. Már most azt is megértem, hogy miért próbál leépíteni engem. Csak hát úgy látszik túl sok az emlék, és még vissza jár. Igaz én is sokat gondolok rá. Bár nem tudom miért. Mert annyira nem jó nő, meg azért a személysiséggel is voltak/vannak gondok. De hát ettől vagyunk emberek:)? A tökéletlenség ami vonz? Vagy egy hamis image ami bennem él? Talán az utóbbi. Mert józan ésszel felmérve ez ez egész egy agyrém!!! Talán a saját szeretet-éhségem vetítettem ki erre a kapcsolatra, és onnan láttam valósnak vélt érzéseket. Mert ha valósak lettek volna, akkor tavaly nyáron nem lett volna az ő viselkedése olyan. Mármint amilyen:) Pl:hazavárt volna egy utamról, és nem az idióta barátaival ment volna el. Persze utólag már mindent lhet így is, és úgy is magyarázni. Nincs is értelme.

Egy dolognak van!!!! ELŐRE NÉZNI, FORMÁBAN LENNI, ÉS FIGYELNI!!!!

 Volt egy kis szabadidőm és átnéztem a leveleimet. Kezembe akadt egy több hónapja elküldött nem túl mézes-mázos hangvételű levél amiben egy nőt egy elég egyértelmű és bizonyított viselkedésére kérdezek rá. Helyesebben a képébe dörgölöm a tényeket, de megfűszerezve a saját érzéseimmel. A válasz nem késett! A stílus gyakorlatilag értékelhetetlen. Ahogy a nagyra becsült Hofi mondta: ez alatt, csak ha a vakond érdeklődik:) A lényeg: válaszban a levél lényegét képző helyzetre egy kumma szó nem jött:) Helyette kaptam a pofámra mindent, és persze támadott mint egy párduc. Akkor ráhagytam, de tudtam: hazudik mint a pocok. Arról lövésem sem volt, hogy miért akarja visszarakni a szart a lóba...Ma sem tudom. Talán büszkeségből, hogy ne tartsam ribancnak? Nem fontos:)

De egyet azért elért vele! Akkor abban a pillanatban nem tudtam rá több mocskot szórni, mert a 'hangerő' és az a mesteri szinészi alakítás elbizonytalanított. Ma már látom hogy átb...ott. De látva az élete alakulását magát is átejti folyamatosan. Csak én úgy látom, hogy már nem tudja mikor hazudik magának és másnak...

A mellébeszélés a gyáva és hazug emberek eszköze! Soha ne ijedj meg tőle! Mert bár hangos amikor lőnek vele, de nincs ereje, hogy kárt tegyen benned

 A lelketlen lelkek kevés empatikus intelligenciával rendelkező emberek. Ennek oka szerintem a gyatra minőségű gyermekkor és a kellő elismertség hiánya. Ennek legkézzelfoghatóbb eredménye az átlagnál nagyobb önzés jelenléte a viselkedésben. Nem a nagy egó! Az önzés! Az önzés egy gyáva megnyilatkozás(szerintem). Ezek az emberek folyamatosan elismerésre, rajongásra hajtanak. Mivel önzők, képtelenek viszonozni a kapott érzelmeket. Ezt pedig hosszú távon kevés partner tolerálja. Mivel ritkán vagy soha nem adnak előbb utóbb a partner tarisznyájából is kifogy a munició. Ekkor boldogtalanná, és frusztálttá válnak. Így partnerről partnerre szállnak, amit egy megalkuvással teli kapcsolat fejez be. Ennek oka, az addigra megkopott személyes vonzalom(külső és belső) fakulása okoz. De addigra már teljesen kiégve érnek a kapcsolatba és gyakorlatilag vegetálnak.  A lelketlenségükkel nincsenek tisztába, nem értik, hogy idővel miért fordul el tőlük mindenki akik előtte rajongtak érte.

A szerelem és a párkapcsolat egy olyan üzlet amiből mindenki többet akar kivenni, mint amit betesz. Csakhogy ezek az emberek kapzsik, és mindig többet akarnak kivenni. Ezt Isten vagy Darwin (ki mibe hisz) úgy bünteti, hogy végül senki nem üzletel velük mert a partner rájön, hogy ez egy előnytelen üzlet:)

Tanulság: időnként hagyjunk veszni egy-két üzletet a szerelem tőzsdén, hogy boldogok lehessünk:)

 Volt egy lány akit egy férfi elhalmozott a bókjaival.Szépnek látta, okosnak, csinosnak.A férfi ezt őszintén tette, mert valóban így érzett. Egy napon a nő a szokásos pánikrohamában őrölte önmagát. Gyakorlatilag önmagát hergelte, majdhogynem feleslegesen. A férfi látva a nő zilált lelkiállapotát egy emberi, érzésekkel teli és felmagasztaló levelet írt. Abban a reményben tette e balga állat, hogy a szeretett nő majd kimászik a lelki gödörből.

Elment a levél...eltelt egy óra, majd kettő...végül a munkaidő. A balga férfi felhívta a szeretett nőt:hogy van? valami ért az a pár sor biztatás? És a nő akkor is csak szinte kötelesség tudatból köszönte meg a hozzá írt sorokat...

Mi a tanulság? Balga az ki szívét tálcán kínálja ha a másik fél egy kannibál:) 

Mi a mese vége? A férfi elgondolkozott, hogy mi a f..t keres ő ebben a mesében, amikor vannak ennél érdekesebb mesék is.

Itt a vége kuss mert vége:)

Fura érzések vannak bennem napok óta. A kétely, a vágy, a harag, az elkeseredés. Kedd:)) óta nem beszéltem vele. Na persze ez nem kunszt, hisz az előző poszton írtam, hogy vége. Azt hittem keresni fog. De tévedtem. Persze az is felmerül bennem, hogy valaki más ütött ki  a szívéből. Vannak tippjeim:) A poén az, hogy a nejem komplett hülyét csinált belőlem, én meg hagytam...Ezt a teóriát is ő rakta a fülembe. Össze is zavart... Azzal az ügyes suttogó propagandával teljesen elbizonytalanított vele szemben. És pont ez volt a célja. Nem tudom mi az igaz és mi a csúsztatás vele szemben. Persze a fegyver visszafelé is elsült. Megvetem, és egy lelki terrorként kezelem amit tett velem. 

A tény akkor is tény: rossz nem hallani a hangját. 

 Ma talán 'hivatalosan' is lezártam egy kapcsolatom. Sajnálom is, meg nem is.Örülök is meg nem is:) Sajnos nem vagyok biztos abban, hogy végleg békén is hagynak. De mert most ő is akarta, talán lesz rá hivatkozási jogom. Ugyanis a hölgy kissé bogaras, ahogy a filmcím is szólt. Meg egy kicsit hazudós, meg egy kicsit szerelem-vámpír. De ennek ellenére szerettem. Még talán most is, de már a tisztán látás erősebb az ösztönnél. Nem akarom itt ócsárolni, mert az nagyon tré lenne. Pedig sajnos tudnám... Nem éppen a korrektség szobra. Ő most vissza megy a férjéhez és ennyi:) Pedig nagy pofával hagyta ott... Miért megy vissza? Ő sem tudja. Csak...De tavasszal, vagy a nyáron újra kezdi. De remélem nem nálam fog kopogtatni. Mert az tuti, hogy nem a férjével fog megöregedni. Igaz szar lesz látni egy másik faszival, de az ember már csak ilyen önző állat:) Na erről még azt hiszem írhatok még.

 Szevasz naplóm,

Történt egy s más. Tanulság? Özön!!!

...mármint nem "jólvan" mint egy beleegyezés, hanem Jól van. Vagyis boldog. Legalább is ezt írja...vagy ezt akarja érezni.

Mindegy!!!

Legalább írt! Bár....megint felkavart. Mint mindig....és most megint kezdődik a: Kimászás a nagy sötét veremből c. népi játék. Egyszemélyes boldogtalanságra, hozzá jelmezként Happy face álarc, Boldog ember köpennyel.

A fa..om kivan az egésszel. Ahhh pardon! Kivétel a gyermekeim. Azok kárpótolnak MINDENÉRT!

...kifürkészhetetlenek. És most érzem a saját bőrömön. A Sors úgy gondolta, hogy kivisz oda, ahol a szerelmem lakik. De egy huszárvágással mégis mindent átírt, mert Őt pedig elvitte. Vagyis ott leszek a városába, de NÉLKÜLE. Leírhatatlan a bánat, ami átitatja a lelkem. A legjobban az fáj, hogy nekem kellet kimondanom: igen megyek. Mert lett volna később is egy lehetőség, de azt nem nézték volna jó szemmel. Vagyis, megint az eszemre hallgattam; a szívem helyett.

Istenem! Ha olvasod e szomorú levelet, kérlek könyörülj meg gyarló bárányodon! Add meg neki legalább azt, hogy a szemébe nézhessek annak a lánynak. Ha mást nem is akarsz, legalább ezt add meg nekem. Kérlek....

Nem érzek, se haragot, se dühöt. Elfofadom a Sors döntését, mert bízom benne, hogy a javamat szolgálja.

Bízok az Istenem által jelölt utamban...még ha néha kifürkészhetetlen is.

Lassan tél lesz...de nem a lelkemben! Forr, bugyog bennem az indulat és az érzések. Először is kezdjük a régi klasszikussal; nejemmel. Baromi jól elvan! De nagyon. Mióta közös erővel csináltunk egy látszat rendet a lakásban valóban nem vagyok oly' állat mint régebben. De kérem!!! Itt még nincs vége a játéknak! Folytatni kell(ene), hisz' van mit... De ő vigyorog és azt hiszi minden OK! Pedig kurvára nem OK! Poénos formában tudtára is adtam. De hát mint a legtöbb IQ hiányos embernek neki is az a baja, hogy nem képes a sorok mögött olvasni, és már csak azt veszi észre, hogy megint az orrára basztak. Senki sem tökéletes...

Na és aztán jöjjön a külső. Hát bizony ott is elengedte magát. Gyakorlatilag évek óta nem tud megszabadulni az általa semminek titulált súlyfeleslegtől. Milyen poén nem?! A feleslegnek semmi, de megszabadulni már mégis valami. Pedig ez még tényleg lemenne kis ráfordítással. Nem!!! Majd súlyos pénzekért egyben!!! Nyár óta hiteget, hogy elkezd sportolni. De nem fog...tudom. Lusta, és tunya. Meg nincs meg benne a szép iránti vágy. Ugyanis kellően beképzelt, hogy elhiggye magáról, hogy ő egy jó nő. Pedig távolról sem. Hehehe.

Persze most hehehe, de alapból bennem van az ideg, és folyton azt kérdem magamtól: meddig bírod még?! Mikor állsz fel, és mész a picsába?! A válasz egyszerű: valószínű, hogy soha. A gyerekeimért bármit vállalok. És cserébe, hátha a Sors is elvezet a SAJÁT boldogságomhoz. Bár az az út egy kicsit messze van... Mert az én boldogságom nem itt van a szomszédban.  

Fiatalság. Bűvös szó ez. Igazán az ember akkor kezdi felértékelni, amikor már kifelé halad belőle. Az ember az olyan mint egy felbontott joghurt. Az idő előre haladtával veszít az értékéből, romlik, végül használhatatlanná válik. Vagyis ahogy öregszünk egyre szarházibbak, konokabbak, önzőbbek vagyunk. Nézz meg egy hetven évest. Valld be! Legszívesebben felrúgnád azt a  kiabszott nyugdíjast aki ráér, de durakszik a sorban. Miért? Ős se tudja. De teszi ezt mégis, úgymond zsigerből. Magamon is veszek észre érdekes dolgokat, de még messze állok, hogy utáljon a világ.

És hogy jön ez ide? Hát úgy. hogy nem tudom megfejteni a nagyobb(10 évnél több) korkülömbség titkát. Mert nekem mint férfinak egy megújulás egy fiatal nő. De mit tudok én adni cserébe? Mit? Az is igaz, hogy a nagy átlag az tartja a természet szavát, és szóba se áll korban nem hozzá illőkkel. Akkor ezek az emberek sérültek? Ezek az emberek keresnek valamit, vagy valakit a partnerben? És én kit keresek abban a gyönyörő fiatal lányban? Ne hidd, hogy csak a testét. Szép az is de nem csak azt. Hanem a jellemét, a temperamentumát. És talán a tisztaságát. Hisz a feljebb vázolt gondolatok alapján ő még tiszta és jó.

"Egy gondolat bánt engemet !" No nem párnák közt halni meg, ahogy Petőfi írta. Hanem az, hogy a szívem nem azt szereti akit szeretnie kellene! Igaz ki mondja meg, hogy kit vagy mit kell neki szeretnie? Hisze neki senki nem parancsol. Hogy kötelesség tudóan élj, arra ott az a hülye agy. Na jó; nem nézem én le a szellemiséget de ez sem jó ami most van. De mi is van, hisz olyan kusza bevezetőt írtam, hogy elvész a lényeg.

Mármint az, hogy a szívem máshova húz. Hozzá....ki máshoz!!! Borzasztó ez az életmód. Aki velem él, azt elismerem és szeretem. Tényleg! Igaz szívből, de más töltéssel mint Őt. Őt önmagaáért szeretem, nem amit tett, és ahogy viszonyul hozzám. Őrült egy állapot, nincs egy perc nyugtom Ő miatta.

Ráadásul a Sors is ellenem van(látszólag). A héten egy csoda folytán láthattam volna, de aztán kútba esett a terv. És ki tudja mikor láthatom. Addig pedig marad a vágy, a vágyódás, és a csoda várás.

Nem kívánom e gyötrődést a halálos ellenségemnek se. El fog sorvadni a lelkem, mert egyedül van.

Akik velem vannak, azok egy más fajta érzést táplálnak bennem. Nem tudják pótolni azt amit az Ő hiánya okoz.....

HIÁNYZOL ÉDES KICSI LÁNY!!!! Adja a Sors, hogy még láthassalak!

Egy képet képzelek el, amint áll egy alak a városi forgatagban. Az emberek tömege kerüli jobbról, balról. És ő mégis egyedül van, mint az ujjam.

Valahogy én is így vagyok. A gyermekeimemn kívűl nincs más örömöm. A nejemmel a kapcsolat az csak olyan mint tavasszal az olvadó hártyajég: bármikor beszakad, és a legrosszab, hogy nem tudod hol és mikor. Szar ez így....

A héten beszéltem Vele...minden nap. Szomorú a hangja. Sajnálom. Ahogy letettem a kagylót mindig az jutott az eszembe: minket egymásnak teremtett az ég , csak nem merünk tennei érte. De hogy is mernék, hisz' annyi akadály szól ellene. Ezek csak látszat akadályok, mert annak akarjuk látni?

Egy biztos. Változatlanul hiányzik, és vágyódok utána. <3

A mai nap kimondottan szépen indult. Reggel szépen beszéltem a nejemmel; ő is velem. De délutánra minden megváltozott. Miért? OK! Ráfoghatjuk, hogy valamilyen front van. Speciál én valamelyikre gerjedek. De nem is ez a lényeg, hanem az az érzés ami ilyenkor elfog. EL INNEN!!! A PICSÁBA!!!ÍGY ÉN NEM AKAROK ÉLNI!!!

De aztán ránézek valamelyik lányomra, és azt gondolom: milyen jogon veszem én ennek a kis lénynek a boldogságát???!!! Hiszen ha én kilépnék ebből a közösségből, akkor itt kér szív biztosan megroppanna. A nejemé bizos nem. De az enyém se érte. Fasza mi? Ez aztán az élet!!!

S közben arra gondolok, hogy van egy lány akiért megőrülök, mert annyira szeretem...még mindig.

Ahogy most élek, kiváltottam a jegyem a tökéltes bodogtalanságba.