Volt egy lány akit egy férfi elhalmozott a bókjaival.Szépnek látta, okosnak, csinosnak.A férfi ezt őszintén tette, mert valóban így érzett. Egy napon a nő a szokásos pánikrohamában őrölte önmagát. Gyakorlatilag önmagát hergelte, majdhogynem feleslegesen. A férfi látva a nő zilált lelkiállapotát egy emberi, érzésekkel teli és felmagasztaló levelet írt. Abban a reményben tette e balga állat, hogy a szeretett nő majd kimászik a lelki gödörből.
Elment a levél...eltelt egy óra, majd kettő...végül a munkaidő. A balga férfi felhívta a szeretett nőt:hogy van? valami ért az a pár sor biztatás? És a nő akkor is csak szinte kötelesség tudatból köszönte meg a hozzá írt sorokat...
Mi a tanulság? Balga az ki szívét tálcán kínálja ha a másik fél egy kannibál:)
Mi a mese vége? A férfi elgondolkozott, hogy mi a f..t keres ő ebben a mesében, amikor vannak ennél érdekesebb mesék is.
Itt a vége kuss mert vége:)
