...kit kívánsz?! Emlékszel valamikor így játszottuk az Adj király katonát. Én csak a 'refrént' idézem. Miért is. Hát mert szakítanom kell. El kell vágnom azt a szálat, ami érzelmi életem legédesebb szála. Nehéz lesz...hosszú lesz...fájdalmas lesz. De ha nem teszem meg, könnyen rámegy a mentális egészségem. Nem tettem volna meg ezt a fájdalmas lépést, ha lett volna egy minimális esély arra, hogy valaha, valamikor ennek lehet folytatása. De rá kellet ébrednem, hogy NEM LEHET. Olyan távolságok vannak köztünk amelyek gyakorlatilag áthidalhatatlanok. Most nem akarom részletezni mik azok.
Ráébredtem, hogy én itt vagyok, itt van a küldetésem, itt van az életem.
Ráébredtem, hogy én itt vagyok, itt van a küldetésem, itt van az életem.
Egy csodaszép tündérmese ér itt véget.
És hogy mi lesz a vége, ha lsz egyáltalán? Ezt csak az Isten tudja. Ő mindig a szívemben marad. Sokszor írtam neki ezeket. De mindig azt írtam amit éreztem. Ö valóban az életem részévé vált. De be kell látnom, hogy ezt a részt egy kicsit át kell szerveznem. Élnem kell !!!
A mai naptól nem keresem. Majd csak nagyon soká fogok egy levelet írni neki. Élnem kell !!!
Hiányzik a szívemnek, de lépenem kell mert : Élnem kell !!!
A mai naptól nem keresem. Majd csak nagyon soká fogok egy levelet írni neki. Élnem kell !!!
Hiányzik a szívemnek, de lépenem kell mert : Élnem kell !!!
