Tiszta a látásom, és az agyam!!! Hozzáteszem: végre!!! Meg azt is:ideje volt már!!!! Egyszer azt mondta magára, hogy egy szörnyetegnek érzi magát. Sajnos én is annak látom. S az egészben az a fájó, hogy nem a harag van már bennem és mozgatja az agyam. Nem!!! A felismerés és a tisztán látás mondatja velem ezeket. Fura és rossz érzés persze megélni, hogy a valaki az imádattól a közönyig csúszik.
Szóval nem beszéltem vele már egy jó pár hete, de nem hiányzik. Néha látom, de már nem kavar fel. A rejtélyes hívogatás még tart. Változó intenzitással. Nem zavar, de remélem alább fog hagyni. A helyzet az, hogy padlón van. Nagyon...De az egészet magának főzte. Vannak sejtéseim, gyanakvásaim, meg kész tényeim. Mind arra mutat, hogy kár volt érte ennyi könnyet hullatni, kár volt annyi fájdalmat okozni másnak... Kijött az igazi énje. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt jó vele. Persze, hogy jó volt,különben mi a francért tettem volna az egészet. De túl nagy ár volt ez...Azt hiszem megtanultam, hogy nem szabad szeretni egy törvénytelen kapcsolatban. Az bajt csinál. El kell venni belőle ami nekem kell, és annyit adni ami a másiknak szükséges. Ennyi. Nem több. Akkor az ember bármikor abba tudja hagyni. Persze ez nem ilyen egyszerű:) Ezt én is tudom.
Hálás vagyok az Istennek, hogy megvilágosított
