A mai nap kimondottan szépen indult. Reggel szépen beszéltem a nejemmel; ő is velem. De délutánra minden megváltozott. Miért? OK! Ráfoghatjuk, hogy valamilyen front van. Speciál én valamelyikre gerjedek. De nem is ez a lényeg, hanem az az érzés ami ilyenkor elfog. EL INNEN!!! A PICSÁBA!!!ÍGY ÉN NEM AKAROK ÉLNI!!!
De aztán ránézek valamelyik lányomra, és azt gondolom: milyen jogon veszem én ennek a kis lénynek a boldogságát???!!! Hiszen ha én kilépnék ebből a közösségből, akkor itt kér szív biztosan megroppanna. A nejemé bizos nem. De az enyém se érte. Fasza mi? Ez aztán az élet!!!
S közben arra gondolok, hogy van egy lány akiért megőrülök, mert annyira szeretem...még mindig.
Ahogy most élek, kiváltottam a jegyem a tökéltes bodogtalanságba.
