...mint az őrült. Én is; te is; mindenki. A hétvégén egy szomorú apropó kapcsán én is megálltam. Álltam, néztem, és gondolkodtam. Erről szól az élet? Ez az értelme? Mert az mégis csak szar dolog, hogy egy ember bánatában nem tudunk osztozkodni...Mármint tudunk, hogyne tudnánk!!! Elvégre mi aztán renedes rokonok vagyunk!!! De csakis az időkeretünk terhéig. "Tudod hogy élek" hangzik el a bűvös mondat. "Hát persze, menj csak" megy rá a sablon válasz. Valójában mi is történik. X az elfoglaltságára keni, hogy ne kelljen Y-al tovább lennie. Valójában persze Y se bánja, hisz' olyan ritkán látja. És ezzel e kör be is zárult. Mindenki elégedetett. Na persze a rohanó X símán tud dögleni egy fontosabb helyen akár dupla annyi időt. De az más!!! Annak van értelme! Karrier; új punci; egy lehetőség; egy üzlet. Bármi! Aminek HASZNA van! Haszon? Mi is az valójában? Szerintem az amit más ad önként , vagy kányszerből. Például ezek a kibaszott mobilszolgáltatóknak önként adjuk a hasznot (az óriásit) meg kényszerből is. Hát akkor hogy is van ez? Az a sikeres aki minél nagyobb rabló? Félre ne érts! Nem egy minimálbéres fazon vagyok. De a lelkem mélyén érzem, hogy nem tudok annyi értéket hozzáadni a munkámhoz, amennyibe kerülök. De én legalább elismerem.
Szóval rohanunk, rablunk, és mindent leszarunk. Az emberi kapcsolatokat, egymást, az egész világot. És amikor egy szép nap az előbb említettek szarnak le minket, csak csodálkozunk.
Háááát, így van ez.
Szóval rohanunk, rablunk, és mindent leszarunk. Az emberi kapcsolatokat, egymást, az egész világot. És amikor egy szép nap az előbb említettek szarnak le minket, csak csodálkozunk.
Háááát, így van ez.
