Találkoztam Vele, fél órára. Egy életre hálás vagyok Neki, és áldom minden lábnyomát, hogy felhívott.
Ott álltam, vele szemben, megöleltem, és nem jött szó a számra. Utána sétáltunk egyet. Végül homlokon csókoltam és eltünt...talán örökre....
Most nem tudok többet írni....
Amikor olyan szomorú vagy, hogy sírni se bírsz....
2007.12.14. 14:37 Innocent
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lifemoments.blog.hu/api/trackback/id/tr4263886
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
