Egy képet képzelek el, amint áll egy alak a városi forgatagban. Az emberek tömege kerüli jobbról, balról. És ő mégis egyedül van, mint az ujjam.Valahogy én is így vagyok. A gyermekeimemn kívűl nincs más örömöm. A nejemmel a kapcsolat az csak olyan mint tavasszal az olvadó…
Egyedül
2007.11.22. 18:39 Innocent
Szólj hozzá!
